Menü

A legelső, a férjem

Március 7-én került adásba a legelső Nappali műsorom.

Persze az előkészületek már január végén elkezdődtek. Rengeteget tanultam a rádiózásról és önmagamról is. Nem gondoltam pl., hogy képes leszek két hónap alatt elsajátítani a rádiózás alapjait olyan módon, hogy önállóan tudjak egy műsort szerkeszteni, levezetni, rögzíteni, megvágni, adásba tenni és az utómunkálatok után archiválni. Ez picit felfoghatatlan még nekem. Óriási köszönettel tartozom mindezért Rédl Ádámnak, aki kitartóan okítgatott (és persze okítgat azóta is) minderre!

A műsor tervezgetése közben kialakult az a későbbi műsorstruktúra, amit hétről hétre hallhattok majd. Minden hétre hívok egy vendéget, akivel az első 20-25 percben az életéről, családjáról, munkájáról beszélgetünk. Leginkább arról, hogy mit tett és mit tesz Isten vele és általa. A Nappali Vendég hozza majd a második, aktuális blokk témáját. Az általa választott téma jelenti az Erről beszél a család rovat gerincét. Az adások pedig hétről hétre egy általam hozott igei üzenettel, leginkább bátorítással zárulnak majd. Ez lesz az Útravaló.

Nagy kérdés volt, hogy ki legyen az első vendég. Ádám azt javasolta, valaki olyat hívjak, akit közelről ismerek. Így jutott az eszembe, hogy közelebbről aligha ismerek mást, mint Lajost. S bár furcsának is tűnhet, hogy a férjem a vendégem, másrészt mivel hétről hétre a családról, házasságról beszélgetek majd a vendégeimmel, talán nem érdektelen, hogy milyen is az én családom.

Valamikor februárban rögzítettük Lajossal az első Nappalit. Bár a negyedszázados közös múltunk alatt már jó néhány érdekes közös helyzetünk volt, azért igencsak furcsán éreztem magam, amikor megkértem, hogy mutassa be a családját. A legviccesebb mozzanat  az volt, amikor a “Milyen is a ti nappalitok?” kérdésre valami megmagyarázhatatlan okból (talán mert lélekben mindig Fehérváron jár?) azt mondta, hogy Székesfehérváron van egy családi házunk. Ami nem igaz, mert a házunk Velencén van. Na abban a pillanatban átfutott rajtam, ha most kijavítom, kiestem a szerepemből – másrészt ha szó nélkül továbblépünk, az meg milyen már. Hogy végül mi lett, megtudjátok, ha visszahallgatjátok az adást az archívumból. Aktuális témaként Lajos a továbbtanulást hozta.

Az Útravalóban pedig az Ézs.49:18. alapján hoztam egy üzenetet “Nézz körül!” címmel. Mire nézünk? Milyen hatással van ez ránk? Mire nézzünk? Hogyan szeretné Isten megváltoztatni a nézőpontunkat, amikor látás-korrekcióra van szükségünk? Időnként a mindennapok apró-cseprő dolgaitól vagy épp egy elénk tornyosuló számunkra leküzdhetetlen akadálytól nem látjuk azokat a távlatokat, amiket Isten nekünk szánt. Így volt ez Ábrahámmal is. Hiába kapott egy ígéretet az Örökkévalótól, a sokéves eredménytelen várakozás, s a saját kilátástalan helyzete elkeserítette. Isten azonban kivezette őt, felemelte a tekintetét és egy új perspektívát nyitott meg előtte.

Az első adás a következő linken hallgatható meg: