Menü

Bőven vetnek, és bőven is aratnak

Nemcsak az határozza meg a sorsunkat és az életünket, hogy ki lesz a társunk, hanem az is, hogy milyen pályát választunk. Sorozatunkban annak eredünk nyomába, hogy miként lehet egy szakmából hittel és szenvedélyes szeretettel űzött hivatás. Ezúttal az Iván családi kertészet megálmodóival, Iván Imrével és Gabriellával beszélgettem.

Iván Kertészet és Faiskola – hirdeti a tábla a 7-es út mentén az Iván család vállalkozását Balatonszemesen. Harminchárom évvel ezelőtt kicsiben kezdték, mára tizenöt-húsz főnek adnak munkát, és a főszezonban előfordul, hogy naponta négyszer fordul meg a teherautójuk a főváros és Balaton-parti település között.

Virágos álmok

A történetük onnan eredeztethető, hogy az előző rendszerben valahányszor Ausztriában jártak, mindig elvarázsolta őket a virágládákkal ékesített házak, az ágyásokkal tűzdelt kertek és utcák látványa. El is határozták, hogy ők is ültetnek muskátlikat az ablakaikba. Aztán a példájuk olyan ragadós volt, hogy a környezetükben egyre többen követték őket.

– Akkoriban, a Ceauşescu-időszak alatt gyakran mentünk missziós utakra Erdélybe. A munkahelyemen, ahol karbantartóként dolgoztam, egyre nehezebb volt emiatt szabadságot kérnem. Így született meg bennünk az ötlet, hogy saját vállalkozást indítunk, hiszen az rugalmasabb időbeosztással jár együtt. Ehhez a virágok, a kertészkedés szeretete adott volt, ráadásul édesapámtól már gyerekként eltanultam a legfontosabbakat. Persze hosszú út vezetett a mai körülményekig, amikor másfél hektáros területen gazdálkodunk, és több alkalmazottal működünk – meséli Imre. – Életünknek ugyanakkor mindig az volt a mottója, hogy elsősorban Istennek szolgálunk, és ehhez biztosított lehetőséget, megélhetést a kertészet.

– Már az a terület, ahol a fóliasátrak állnak, és a kertészet központja található, sem létezne a mennyei Atyánk segítsége nélkül – teszi hozzá a felesége, Gabika. – A rendszerváltást követően voltak ugyan kárpótlási földjeink, de ezeket el kellett cserélnünk ahhoz, hogy most az utcánk végében, az otthonunkhoz viszonylag közel működhessünk. Hány meg hány ima és imameghallgatás van mögöttünk! Hiszen teljesen ki vagyunk szolgáltatva az időjárásnak, a Teremtőnek. Egy szélvihar, egy fagyos, hideg éjszaka, és pillanatok alatt odaveszhet több hét, hónap vagy év munkája.

Átadni a stafétát

A közelmúlt újabb fordulatot hozott az Iván család életében. A vállalkozás vezetését két éve a gyerekek vették át. Dániel a kertészet szakmai vezetője, egyik vejük, Róbert pedig a vállalkozás gazdasági vezetője lett: ő foglalkozik az alkalmazottakkal, és ő viszi a könyvelést. De velük dolgozik a másik vejük, Karesz is.

Amikor a fiatalok átvették a szakmai irányítást, új koncepciókkal, ötletekkel, fejlesztésekkel álltak elő, amelyek a szülők számára időnként kockázatosnak tűntek. Nagyobb összegeket fordítottak a marketingre, új termékeket vezettek be, mára azonban ezek a zöldségpalánták váltak az egyik húzóággá. Különleges díszpaprikák, oltott paradicsom, extra erős chilifajták gazdagítják a termékpalettát. És nem csupán a termesztett-forgalmazott növények újultak meg, hanem a környezetük is jelentős átalakuláson megy át: az elmúlt hónapokban felépült egy új, duplafalú fóliaház öntözőberendezéssel, szélérzékelővel, mely bizonyos szélerősség felett automatikusan bezárja a szellőzőnyílásokat. A földben futó fűtéscsövek pedig lehetővé teszik, hogy a hideg, őszi hónapokban mikulásvirágokat neveljenek.

– Bevallom, nekem eleinte néha a könnyeim is potyogtak, amikor a fiatalok nekiláttak egy-egy komolyabb átalakításnak… De hálás vagyok, mert mára bebizonyosodott: nálunk tényleg jobb kezekben van a kertészet – mondja Gabika.

– Én tudatosan készültem arra az időszakra, amikor átadom nekik a stafétát. Bennem ez nem okozott akkora feszültséget, sőt büszkeséggel töltött el, hogy a gyerekeim többre képesek, mint én, és tudok nekik segíteni abban, hogy kiteljesedjen az életük. Örülök, amikor azt látom, hogy praktikusabban, hatékonyabban végzik a munkájukat – teszi hozzá Imre.

Őszinteség és szeretet

Az Iván család élete nem csupán a kertészetben fonódik össze, hanem a mindennapokban és a szolgálatokban is.

– Egy kupacban élünk, ennek minden előnyével és néha nehézségeivel együtt, mert a szüleink is itt laknak és a gyermekeink is. Négy gyermekünk és tíz unokánk született. Isten megadta azt a kegyelmet, hogy jó kapcsolatban vagyunk egymással, és nagyra értékeljük az együtt töltött időt – meséli Gabika.

– A korábban említett közös erdélyi utakra is magunkkal vittük a gyerekeket. Ebben az életformában nőttek fel, és természetes volt számukra, hogy ők is bekapcsolódnak a szolgálatainkba – mondja a családfő, majd a felesége hozzáteszi:

– Isten iránti hálával gondolok arra, hogy egy befogadó család lehetünk, és soha nem a magunk kényelmének a szeretete volt a szemünk előtt, hanem a ránk bízott küldetés. A mi erőnk már fogy, már nem tudunk száz százalékon pörögni, sokszor a hetven is elfáraszt, de nagy áldás látni a gyerekeinknek, a menyeinknek, a vejeinknek az életében azt a dinamizmust, amellyel a közös vállalkozást és a szolgálatokat viszik.

Ezek közül a legismertebbek a házas hétvégék, amelyeket néhány éve Ausztriában, Lachtalban tartanak – az őszi szezonban, amikor a kertészeti munkák nagy része véget ér. 2012-ben tizenhét házaspár vett rajta részt, tavaly pedig már három csoportban közel hatvan pár élvezhette az Alpok csodálatos hegyei között Isten jelenlétét, a pihenés és a közös tanulás áldásait. Idén hat ilyen hétvégét készülnek tartani, amelyen többek között Reimer Márta pasztorálpszichológus és férje, Attila, illetve Tapolyai Emőke pszichológus is fog szolgálni.

Amikor a családi összetartozás titkáról faggatom őket, Gabika így válaszol:

– Amit továbbadhatunk a gyerekeinknek, az az őszinteség. A nagy családi együttléteken mindig előjön valami a múltból is. A kapcsolatunk titka, hogy merünk beszélni a hibáinkról, a kudarcainkról, a rossz döntéseinkről is – például amikor csupa jó szándékból tettünk bizonyos dolgokat a gyerekeink nevelése során, mégis sebeket okoztunk velük. Olyan kegyelem, hogy amit már nem tudunk visszacsinálni, azért bocsánatot kérhetünk! Ez felszabadító. Most is előfordul időnként, hogy valami feszültség támad közöttünk, de egymás nyakába borulunk, és igyekszünk gyorsan pontot tenni a végére.

Mindezeken túl az ünnepek is nagyon fontosak az életünkben. Ilyenkor azt is megosztjuk egymással, hogy mit jelent számunkra a másik. Egy önbizalomhiánnyal küszködő világban a pozitív megerősítés, bátorítás mindenkinek sokat jelent, és rengeteg erőt, szeretetet ad a mindennapokhoz.